Itt az Advent, azaz hamarosan Karácsony! Függetlenül attól, hogy rosszul vagyok a már szeptember végén a kirakatokban virító díszektől, az ingerült embertömegektől, mégis ez a kedvenc ünnepem. Valahogy megvan a varázsa a családdal, karácsonyfával, érzésekkel, illatokkal, amik máskor valahogy nem ugyanolyanok. Szóval már alig várom.

Ez lesz Bogyólány első Karácsonya, én meg ugye itthon vagyok vele, úgyhogy úgy döntöttem, idén kiteszek magamért. Az elmúlt évek divatja semmiképp sem követendő példa. Tudniillik ilyenkor én mindig december 23-án késő estig dolgoztam, nagyobbrészt napi 14 órában is, így mindig minden a legvégére maradt. Tavaly például az ünnep előtti utolsó napokban az ebédszüneteket áldoztam be, hogy mindenkinek vegyek valami (korántsem passzoló) ajándékot, hogy mégse üres kézzel állítsak haza. Idén ugye időm, mint a tenger(ben sivatagi róka), ezért egy etetés és egy pelenkacsere között a kiskorúval karöltve végigszánkóztam tömérdek webáruházon, hogy megtaláljam a megfelelő holmikat. Így novemberben letudtam a dolgot, egyébként nagyon tuti cuccokat találtam nagyon tuti áron, és még a tömegeket se kell kerülgetnem. Abszolút jó üzlet volt. Ingyen kiszállítással.

Ha már kiteszek magamért, idén arra is ügyeltem, hogy az elmúlt évek gyakorlatával ellentétben még Húsvét előtt kitegyem a karácsonyi dekorációt, sőt még az adventi koszorútis sikerült az első vasárnapra előszedni. Valami fura kényszerből adódóan, amit szerintem az anyai hormonok aktiváltak, idén legyártottam egy rakat házi készítésű díszt, citrusfüzért, sőt még egy ajtódíszt is (mert a szomszédé nagyon szép, a miénk meg... hát, nem volt az - már amikor volt). Íme:

És ez még semmi. Megcsináltuk a nagytakarítást (aminek sok értelme volt, mikor alig 3 hónapja mindent fogkefével sikáltam végig...), és tervezek egy mézeskalácssütést is, bár ez a gyerek hangulatától függ. Azaz valószínűleg idén kimarad az életünkből. Végezetül kb. 20 perce kötöttem fel a masnit a rászoruló gyerekeknek szánt ajándékdobozokra. Ez így tök jó, magasan túlteljesítettem magam, sőt még a gyerek is élvezte nézni, ahogy ügyködök körülötte, de most belegondolva még csak december 2. van. Hová a fenébe siettem ennyire?