Ez most egy rendhagyó bejegyzés, mert általában hétköznapokon semmierőm írni, de most kedvem támadt.
Szóval zajlanak az események, múlt héten a teljesség kedvéért kétszer is megnézhettem ultrahangon Bogyót (ezekről hétvégén bővebben). A lényeges most a vasárnapi pánik, amit mint első gyerekes szülők, példaértékűen teljesítettünk. Történt ugyanis, hogy pénteken volt egy kis barnázásom, amitől úgy megijedtem, hogy gyakorlatilag végigfeküdtem a hétvégét. El is múlt szépen, semmi pánik, a hangsúly azon a gyakorlatilagon van. Ugyanis vasárnap délután riadóztattam a férjemet, hogy a gyakorlatilagba nem beleeső tevékenységből adódóan én indulok a kórházba, mert vérzek. Leendő apuka szeme felpattant (1 órányi alvás után - éjszakás volt szegényem), már repült is a szekrény felé ruhát keresni. Addig én is szépen előkészültem, majd elindultunk. Útközben én majdnem a körmömet rágtam ijedtemben, ő meg nagy hirtelen elszívott 4 szál cigit és úgy rohant a kórház felé, hogy rá kellett szólnom, hogy lassítson már, nem bírom a tempót. Berohantunk a nőgyógyászati ügyeletre, éppen dupla szülés zajlott, várni kellett. Hadd ne mondjam, hogy a várakozás kemény 30 percében háromszor kaptam sírógörcsöt, mert hát mire gondol ilyenkor a leendő anyuka? A végeredmény: dokibácsi első pillantással levágta, hogy első gyerek lesz, de azért mindent szépen végigvizsgált, és megállapította, amit már első pillantásra is tudod (én viszont nem): csemeténk tökéletes körülmények között éli világát odabent, sőt, rengeteget fejlődött a keddi ultrahang óta. Egész konkrétan most már látszik. Megköszöntem, majd kirohantam a férjemhez, őt is megnyugtattam. Hazafelé úton dőltünk a röhögéstől, de csak hogy ne sírjuk el magunkat. Végül kaptam egy alkoholmentes citromos sört a hősies kórházi viselkedésemért. Sőt, úgy megijedtem, hogy a reggel óta kínzó hányingerem is elmúlt időközben.
Itt jegyezném meg, hogy áldott legyen minden természetgyógyász, de különösképpen az apósom. Hétfőn ugyanis, megtudva mindent a tüneteimről, elment nekem homeopátiás bogyókért, amiket lehet szedni terhesen is, majd elhozta nekem a munkahelyemre, hogy rögtön tudjam szedni. Nem igazán hiszek az ilyesmiben, de miután bekapkodtam egy csomót a cuccból, egész elviselhető lett a hányingerem. Sőt, ma este még éhes is voltam!
Szintén megjegyzendő tény, hogy amikor azt írják a nagyokos terheskönyvekben, hogy ne hagyjunk ki étkezést, az valóban egy hasznos infó. Történt ugyanis, hogy ma is szépen szedtem a bogyóimat, így tudtam valamennyit ebédelni, de aztán este még órát tartottam, ezért a vacsora ideje bőven kitolódott, én meg ugye nem ettem ebéd óta semmit. Nos, az óra is kitolódott, így kb. félidőben majdnem lefordultam a székemről az éhségtől és végül úgy vetettem rá magam a vacsorának szánt görög salátára, mint Predator a zsákmányára. De végül is elmondhatom, hogy mind én, mind a szörnynövendék elégedettek vagyunk.
