Kiegészíteném a fenti kérdést olyanokkal, mint: ugye nem vagy házas? és egyedül vállaltál gyereket? és még sorolhatnám. A lényeg, hogy újonnani kivirulásomnak köszönhetően még annyi idősnek se néznek az emberek, mint egyébként. Mivel manapság nem igazán szokás 30, de főleg 25 alatt házasodni, ezért magától értetődőnek tartja a környezetemben lévők többsége, hogy én, az egyetemről gyakorlatilag frissen elbocsátott fiatal csajszi a magánéletem nagy részét bulizással és férfiak bolondításával töltöm. Ez azért nem teljesen igaz. Persze, szoktam bulizni, és pasit is bolondítok, de csak egyet és azt is már 7 éve. 7 hónapja viselt nevén: ő a férjem.
Nem mondanám, hogy korábban nem csodálkoztak rá mások, hogy extra fiatalon menyasszony, majd feleség lettem, de hát könyörgöm, mire vártunk volna? Annál jobban nem lehet kiismerni valakit, hogy előre tudod, mit fog tenni (=Előre látod, mekkora baklövést fog elkövetni, de te csak hagyod, hadd tegye meg, mert te meg röhögni akarsz rajta. Ő pedig szeret téged, ezért ezt is elnézi.). Felhozhatjuk példának a koszos zokni nem mászik ki a szennyesig dolgot is, de akkor be kellene vallanom, hogy titkon gagyi sorozatokkal boldogítom magam, amit a férjem jó ember módjára titokban tart nekem. Úgyhogy erről most nem beszélek. A lényeg, hogy ismeretségünk legmagasabb fokára hágva augusztusban felvágtunk a város legmagasabb dombjára, hogy elkötelezettségünket hitelesíttessük az egyházi és világi illetékesekkel.
Na de elkalandoztam... Hol is tartottam... igen! Úgy gondoltam, hogy jó ötlet kötőjellel felvenni a férjem nevét. Akkor kezdtem ebben kételkedni, amikor az új munkahelyen sorra kérdezgettek, hogy honnan származnak a szüleim, mert olyan szép egzotikus vezetéknevem van. Felvilágosítottam őket. A válasz: de hát ilyen korán?!
Ma odáig fajult a dolog, hogy bevittem az adókedvezményhez a papíromat leadni,és az illetékes még azelőtt elkönyvelt szegény, megesett, egyedülálló fiatal lánykának, hogy esélye lett volna megtekinteni a férjemre vonatkozó részeket. Ráadásul az illető már vagy tucadszorra nem képes elhinni, hogy ez van. Úgyhogy kissé felháborodva felvilágosítottam arról, hogy a férjem gyerekét várom, amiből ugyebár adódik, hogy nem vagyok megesett egyedülálló lányka, köszönöm szépen.
Hasonló jelenet lejátszódott a védőnőnél is pár hete, aki először rákérdezett, hogy együtt élek-e az apával, majd pedig afelől érdeklődött, hogy nem szeretnék-e esetleg megházasodni még a gyerek születése előtt. Közöltem vele, hogy már nem...
Persze a tévedésekhez nem csak a vezetéknevem vezet. Világ életemben fiatalabbnak hittek, mint amennyi tényleg vagyok (pl. a 4 évvel fiatalabb húgomat a nőrévemnek vagy jobb esetben az ikertestvéremnek képzelték). Nem tagadom, jól esett, amikor 23 évesen is személyi ellenében kaptam csak citromos sört, vagy a férjem karácsonyi ajándékát nem akarták kiadni nekem, mert hogy kiskorú vagyok (itt most ne tessék semmi pornófilmbe valóra gondolni, szivart kapott). Most viszont tényleg úgy nézek ki, mint a 16 éves önmagam, csak most szőke vagyok és nem járok talpig feketében egy kiló sminkkel az arcomon. Az arcom kisimult és legnagyobb felháborodásomra újra pattanásos az arcom. Szóval tényleg úgy nézek ki, mint egy megesett tinilányka. Megoldás? Nincs. Kenem az arcomat napi kétszer, napközben igyekszem takargatni a zavaró pöttyöket és kenek fel némi szemfestéket is, hátha komolyabbnak tűnik vele. Eddigi tapasztalat? Nem tűnök annak.
Viszont pocak (a férjem így hívja... tiszta Activia reklám) elkezdett gömbölyödni, így felülről egész terhes formán, külső szemmel, oldalról viszont inkább meghízós formán. Azért remélem, hogy pár héten belül szép kis gömbölyű lesz már. Ígérem, csakis a jobb kezemmel fogom simogatni, hadd lássa mindenki azt a karikagyűrűt.:)
