Természetesen nem arról akarok én most beszélni, hogy miért érdemes és nem érdemes gyereket vállalni, mert az mindenkinek a saját dolga. Én most a terhességgel járó jó és rossz dolgokat gyűjtöm most egy csokorba, saját tapasztalataim alapján. Egyelőre 5-5 dolog mindkét helyre, persze lehetne még bővíteni a listákat, de majd idővel...

Kezdjük azzal, hogy mi a rossz a terhességben:

1. A reggeli rosszullét. Megtévesztő néven fut életem első számú megkeserítője, aki alig néhány nappal a pozitív teszt után érkezett meg hozzám és azóta is jelen van, mint egy zavaró vendég. A legrosszabb tényleg az benne, hogy bármikor jöhet: lehet, hogy éppen a reggeli készülődés közben tör rám, de akár az is előfordulhat, hogy a vacsora elfogyasztása után kopogtat. És hát azt is be kell vallanom, hogy én nem úszom meg némi émelygéssel. Ma egészen konkrétan a férjemmel beszéltem és a mondatot félbehagyva kellett rohannom a mellékhelyiségbe, mert a reggeli úgy döntött, visszaköszön. Ilyen alkalmakkor tűnődök el azon, vajon melyikünk hülye ötlete volt a gyerekvállalás, és meg mernék esküdni rá, hogy nem az enyém. Valószínűleg azért, mert amíg én odabent szenvedek, kint a férjem vizet készít elő nekem és gondolatban már azt tervezi, milyen lesz, amikor a negyediket fogom várni.

2. Undor. A terhességem elején ez gyakorlatilag minden ételre és az italok túlnyomó részére érvényes volt, manapság azért kicsit szabadabban kezeli a gyerek. Azt mondják, ilyenkor attól undorodik meg a kismama, ami káros a babára. Nos, én ezzel nem értek egyet. A terhességi alkalmazásom hetente 2-3 alkalommal hívja fel a figyelmemet arra, hogy egyek zöldséget, főleg brokkolit, karfiolt, spenótot. Jelen állás szerint azonban a paprika és paradicsom kivételével rá se tudok nézni zöldségre, ami pont a karfiol és brokkoli esetében teljesedik ki annyira, hogy sokszor elég nevezett növények említése és már rohanok a legközelebbi mellékhelyiségbe. Szóval vagy az az állítás nem állja meg a helyét, hogy a káros dolgoktól undorodik a nő, vagy az nem, hogy a gyereknek szüksége van zöldségekre. Illetve az is előfordulhat, hogy a zöldségköpködős időszak nálunk már most kezdetét vette és így kisebb az esély arra, hogy majd 8 hónaposan köpi a gyerek a szemembe (aminek nem örülnék). Persze az utóbbi állítás bizonyítás még nem nyert bizonyítást, de másfél év múlva még visszatérünk rá.

3. Hormontúltengés. Meséltem már arról, hogy szó szerint mindentől sírni tudok. Ami nagy szívás a férjemnek, aki fel szokta emelni a hangját, amikor nagyon lelkesen vagy érzelemdúsan beszél, így egy pillanat alatt eltörik a mécses, ő meg néz rám értetlenül. Már letudom annyival, hogy kinyögöm: hormonok, ő meg megnyugszik végre. De nem csak a sírásról van szó. Egyre újabb ötleteim támadnak a semmiből, de azt már megtanultam, hogy a megvalósításnak adni kell néhány nap mérlegelési időt, hátha csak hülye vagyok. És általában így van. De ezért van a férjem, aki szűri az ötleteimet. Így a gyerekszoba kifestése és a csempézés átment a rostán. De támadt egy olyan kósza ötletem is a minap, hogy egyik oldalon felnyíratom a hajamat, mert az biztos jól néz ki. Szerencsére az ép eszem áthatolt a hormontengeren, még mielőtt valami baromságot csináltam volna. Az biztos, hogy a terhesség alatt nem vágok bele új frizurába, mert nem bízhatok a saját ép eszemben.

4. Rémálmok. Napközben ugyan elnyomom a gyerekkel kapcsolatos félelmeimet, de ahogy az lenni szokott, ezek éjszaka visszaköszönnek. Folyton rémálmaim vannak, és nem csak a fogorvos tesz bennük rendszeres látogatást. Sokszor álmodok arról, hogy valami szörnyűség történik a babámmal, ami megfejelve a 2-3 éjszakai pisiléssel azt jelenti, hogy úgy kelek fel reggelente, mint akit agyonvertek.

5. Pukli. Ne nevessetek ki, de elneveztem a hasamon legújabban látható jelenséget, ami véleményen szerint azonos valamelyik szervemmel, ami a méhem tolt feljebb, hogy legyen helye. Pukli kedden tűnt fel először (vagy legalábbis akkor vettem észre), miközben a belső ellenőrrel beszéltem. Fura, mert feljebb van, mint amire számítottam, de az esti haspuffadással együtt egész kis mutatós pocakot produkál az alsóbb részekkel. Ha jól rémlik, a húgom is valahogy így alakult terhessége ezen időszakában és neki mostanra gyönyörű terhes pocakja van, szóval reménykedek én is nagyon.

Lássuk a jó dolgokat:

1. Úgy nézek ki, mint 16 éves koromban. És ez nem vicc. Az arcom a rossz alvás ellenére is kisimult, és a kisebb pattanások ellenére gyönyörű. Nagyon tetszem most magamnak.:) Állítólag olyan élettel teli, ragyogó vagyok (egyik kolléganőm mondta). Reményeim szerint ez még egy jó darabig így marad. Lehet, hogy egyik nap elmegyek a boltba sört venni a férjemnek, hátha elkérik a személyimet is.:D

2. Haj. Először a varrónő, aztán a körmösöm kérdezett rá, hogy mit csinálok a hajammal, amitől ilyen gyönyörű. Azonnal rávágtam: terhes vagyok, Tény és való, a hajam is szebb, mint valaha. Mondjuk sosem panaszkodtam rá, de elmúltak az olyan problémáim, mint zsíros hajtő-száraz hajvég, kevesebbet kell mosnom és szárításkor úgy áll be, mintha éppen a fodrásztól jönnék. Ráadásul dús, puha, élettel teli és még a hajszínező és máshogy fogja, ezért nagyon szép természetes hatású. Imádom az új hajamat!

3. Körmök. Bizony, a haj mellé szép körmök is járnak. Eddig folyton töredeztek a körmeim, mostanában a körmösöm reszeli vissza, mert be se repednek soha. Így hosszabbra tudom meghagyni őket, mert jó erősek és nagyon tutin festenek lakkozva.

4. Sima bőr. Mármint úgy általában. Erre mondjuk megvan a logikus, nem teljesen a terhességgel összefüggő magyarázat is: életemben először fogyasztok elég vizet naponta és megnőtt a gyümölcsfogyasztásom is, ami a terhesvitaminnal együtt elég sok pluszhoz juttat. Az viszont örök rejtély marad számomra, hogy mitől lett feszesebb a fenekem, mert ez nem várt hatásként jelentkezett, de persze nem bánom.

5. Új hobbik. Imádok például sétálni mostanában, egész hétvégém ezzel telik, mert nem tudok betelni a friss levegővel és a város gyönyörű látványosságaival. Régebben ilyen megmozdulásaim nem nagyon voltak, de most már legalább hetente 2-3 alkalommal szakítok rá időt. Alig várom a jövő hetet, megyünk a férjemmel valahová vidékre.:) Hacsak be nem hívják dolgozni, de azért erősen reménykedünk.