Kisgyerekes anyukák esetében szinte kivitelezhetetlen úgy elintézni bármit is, hogy a gyereket otthon hagyjuk. Az apukák túlnyomórészt dolgozni szoktak munkaidőben, a nagyszülők igen kevés része nyugdíjas az unokák kicsi korában, azaz minden egyes ügyintézés, orvoslátogatás, vásárlás, stb. esetében lehet számolni +1 fővel, a gyerekkel. Szerencsésebbek megoldják autóval, hordozóba be, kormányra fel, aztán irány a cél. Nekünk, ahogy sok más családnak, nincs autónk. Egyszerűen nem kell, mert ha a városba megyünk, előbb érünk oda tömegközlekedéssel a célul kitűzött helyre, mint autóval. Nem beszélve a parkolásról. Szóval marad a tömegközlekedés, immáron nem a megszokott horroráron, pár hete van kisgyermekes bérletem.

A lehetőségek skálája nem túl kiterjedt: kocsiba rakom vagy magamra kötöm/csatolom. Ennyi. Ilyenkor indulás előtt érdemes átgondolni, melyik lesz a praktikusabb. Amikor olyan helyre megyünk, ahol esélyes a hosszú várakozás, ld. csípőultrahang az SZTK-ban, oda alapból 3 napi hideg élelmet, egy rakat pelenkát, játékot, stb. csomagolok, ezért kell a pelenkázótáska, és jobb a babakocsi. A gyerek kényelmesen el tud feküdni a benne, amíg várunk, hideg időben könnyen "kicsomagolni", amiért főleg félálomban nagyon hálás tud lenni. Ugyancsak általában a babakocsi a nyerő, ha sétálni megyünk, hosszabb távon is. Szerencsére közel a Városliget, ahová alacsonypadlós járművekkel tudunk kijutni, ahol aztán a főbb útvonalakon lehet tolni a babakocsit. A többin már nem, mert sajnálnám, ha emiatt menne tönkre a kereke.

Azért minden alkalommal nem praktikus a babakocsi, ilyenkor érdemes más lehetőséget választani. A hordozásról már esett szó korábban, továbbra is tartom, hogy egy hordozókendő, csatos hordozó, mei tai kiváló szolgálatot tud tenni. Mi mei tai-t vettünk, mert ez használható újszülött betéttel kisebb korban is és nem kell állogatni a méretet, ha a férjem is felvenné. Megoszlanak a vélemények arról, hogy hogyan-mikortól is lehet használni, maradjunk annyiban, hogy megfelelő tartásban kisebb baba is mehet bele (bár én az újszülött kort még túlzásnak tartom, előbb edződjön meg annyira a gyerek gerince, hogy valamelyest tudja tartani magát). Jó szolgálatot tesznek ezek a hordozóeszközök hasfájós babánál, az enyém gyakorlatilag abban a pillanatban elcsendesedik, hogy beleteszem, két percen belül már alszik is. Egyébként meg el lehet vele vinni a gyereket minden olyan helyre, ahová babakocsival nehézkes a járás. Például a nálunk közlekedő villamosra tuti választás. Egyszer próbáltam rajta babakocsival közlekedni, végül mindig meg kellett kérnem valakit, hogy segítsen, mert pont a feljáró kellős közepén van egy oszlop minden ajtónál, ami miatt igencsak nehézkes feltenni a kocsit a járműre, egyedül pedig lehetetlen. Nagyon segítőkész a magyar ember, ha babakocsival küszködő anyukáról van szó, na de akkor is... Ugyanez a helyzet a lépcsős buszokkal, oda mondjuk még csak felteszem, de még nem kísérletezgettem ki, hogyan kell úgy nem hátraesni, hogy lépnék fel és tartom kézben a babakocsit. Tömegben szintén nem jó választás, mert nem tudják biztosítani a helyet neki, így volt, hogy a busz közepén parkoltam le vele, ahol naná, hogy mindenkinek útban volt. És persze bevásárlásnál sem utolsó, főleg szombaton délelőtt a kék-piros áruházban. Ott egyébként is öli egymást a tömeg, minek tovább szítani a hangulatot. 

A felcsatolható/köthető hordozóeszközökben hurcolt babákat egyébként rendesen megnézi magának az ember... vagy tucatszor is. Buszon általában csak bámulják. Persze kicsit sem feltűnően, de ha zavar, akkor egy idő után visszabámulok és akkor el szoktak fordulni, vagy kibökik végre, amit kérdezni akartak. A leggyakoribb kérdés, hogy nem fullad-e meg benne a baba. Persze, hogy nem. Én is figyelem mindig a fejét, hogy oldalra fordította-e, meg persze a gyereknek is van annyi esze, hogy nem fullad bele a melleimbe feleslegesen. Persze, hogy mindig mozdulatlan benne. Amint beleteszem, már ismerős közegben van és azonnal alszik. Imádja, amikor hordozom. 

A rózsaszín macis eset után kaptam anyutól egy olyan overált, amin szintén vannak fülek és ráadásul barna, szóval tényleg macinak tűnik benne a gyerek. Szombaton voltunk vásárolni, álltunk be a sorba, a kasszás lány meglátta a baba kapucnijának kikandikáló füleit, rögtön felvisított, hogy "Nézd! Maci!" Tegnap pedig a másik kasszás állt le olvadozni a kisboltban, ezt már kevésbé díjaztam, mert etetésre siettünk haza és a maci kicsit már mogorva volt.

De lényeg a lényeg: akármiben viszem is ki a lányomat az utcára, mindig megjegyzi valaki, hogy milyen szép fiam van.:D