Ma kerek 5 hete, hogy megszületett Bogyó, azaz egy hét múlva véget ér a gyermekágyi időszak. Ez ugye sok mindent jelent azon túl is, hogy újabb orvosi vizit vár rám, ahol a doki jó eséllyel kijelenti majd, hogy a szerveim felgyógyultak a lányunk kipréselésével járó traumából, és végre egymásnak eshetünk a férjemmel, már ha ez még egyáltalán megfordul a fejünkben hajnalban, amikor végre alszik a gyerek. Sok mindent olvastam ezzel az időszakkal kapcsolatban még terhességem alatt. Természetesen, ahogy az lenni szokott, az elméletek nagy része a gyakorlattal még csak véletlenül sincs szinkronban. Összeszedtem tehát, hogy én mivel lettem okosabb az elmúlt hetekben.

1. Az, hogy a kórházban már egész jól érezted magad, azt jelenti, hogy meg is gyógyultál. Azért ezzel kezdem a felsorolást, mert én nagyon lazán hagytam el a kórházat 8 nap után, még a gyereket is én akartam cipelni a babahordozóban, amiről anyukám (4 gyerekes tapasztalattal) lebeszélt, mondván nemrég szültem, üljek el a hátsó felemen. És igaza volt. A kórházban nem volt semmi dolgom a gyerek ellátásán kívül, még az ebédet is a szobába hozták, ezért a nap nagy részét ágyban töltöttem, így fel se tűnt, hogy bizonyos folyamatok még javában zajlanak a szervezetemben. Csak akkor döbbentem rá, amikor hazakerülve adódtak egyéb teendőim is, hogy azért nem futok 100 %-on, hanem bizony tud az fájni rendesen. Szóval érdemes megfogadni mindenki tanácsát, és pihenni minél többet az első hetekben.

2. A szoptatás mindenkinek könnyen megy, csak mellre kell tenni a gyereket és kész. Én mondjuk tisztában voltam ezen állítás hamis voltával, de tele vannak a fórumok olyan szerencsés édesanyákkal, akiknek tényleg így ment, ezért szent meggyőződésük, hogy akinek nem megy a szoptatás, az szimplán lusta/félti a mellét/szerencsétlen. Szerintem ha ez így lenne, nem lenne szükség szoptatási tanácsadóra. Pedig azért vannak, volt a kórházban is, ahol szültem. Szerencsére. Mert nekünk például nem ment könnyen. Van olyan gyerek, aki nem tud megfelelően rácuppanni anyja mellére, ezért nem tud rendesen szopni sem. Vagy nem elég a tej, ezért nem is próbálkozik. Vagy valami más probléma merül fel. Szóval azért nem feltétlenül olyan egyszerű az, mint gondolnánk. Nem szabad elítélni ezeket az anyukákat sem, hiszem próbálkoznak ők.

3. Igény szerinti szoptatásnál mindig elegendő tej termelődik a gyerek számára. Az állítás forrása megegyezik az előzőével. Statisztikákból tudjuk, hogy a nők 95 %-a képes szoptatni, szóval alapból 5 %-nak egyáltalán nem megy, a maradék 95-nél pedig nincs zárójeles megjegyzés arra vonatkozóan, hogy annyira tud szoptatni anyuka, hogy nem kell pótlás, vagy azért szoptat, de ez nem elég. Nem mindegy. Van olyan ismerősöm, akinek egyáltalán nem indult be a teje, értsd: egy csepp sem jött, pedig próbálkozott. Nem is kicsit. És a gyereke is aktívan próbálkozott. De nem jött össze. Én a köztes kategóriába tartozok, van ugyan tejem, de annyira minimális mennyiség, hogy kiegészítést kell alkalmaznunk. Csak két szóban a tejserkentőkről: Próbáltam. Mindet. Ha még három szót tennék hozzá, ez lenne: nem vált be. Leteszteltem a piac összes termékét, azt kell mondanom, hogy éppen annyi tejem termelődött tőlük, mint akkor, amikor semmit se szedtem.

4. A baba 2-6 hetes kora után átalussza az éjszakát. A tankönyvekben, szólna a mondat folytatása. Szerintem ez megint valami átlagolás alapján jött ki, mint hogy az első szülés 12-14 óra. Anyatársaim között volt olyan, akink a gyereke már a 2. éjszakáján 6 órát aludt egyhuzamban, most szintén 5 hetesen pedig 8-10 óránál tart. Ilyen is van. Meg olyan is, akinek a gyereke hónapokig, extrém esetben évekig nem alussza át az éjszakát. Sajnos nincs mit tenni, tűrni kell. Aludni napközben, amikor a pici is alszik, rásózni apjára a gyereket, amikor nem bírod tovább, ilyesmi. És kitartás, előbb-utóbb mindegyik gyerek átalussza az éjszakát. És nincs annál jobb érzés, mint egy reggel arra kelni, hogy 6 órája alszik a gyereked, világosban ébredsz fel, esetleg még a kávédat is nyugodtan meg tudod inni, mielőtt etetni kell.

5. Az autóba való babahordozó felesleges, ha nincs autód. Én is így gondoltam a kezdet kezdetén. Mondjuk nekünk is csak azért volt, mert a babakocsira lehet csatlakoztatni, és mint kiderült, pici baba szállítására jobb, mint a fektetett helyzet. Van ugyanis olyan gyerek, aki nem elégszik meg azzal, ha séta közben aludhat, amíg ring alatta a járgány. Az enyém például sosem alszik séta közben, hanem nézelődik. Ehhez pedig az kell, hogy kilásson, meg persze tudja rendszeresen csekkolni, hogy megvagyok-e még, akkor akár órákig elvan. Van még egy nagyszerű funkciója ezeknek az üléseknek (amiért Nobel-díjat érdekelne a feltaláló): a babahinta. Az alja úgy van kiképezve, hogy ha mondjuk leteszed az asztalra a horozót, lehet löködni, mintha hintában ülne a baba. És még játékot is lehet felaggatni neki, hogy nézze. Így a szülők például békésen meg tudnak vacsorázni (ami az első hetekben luxus), vagy bele lehet tenni, amikor hajnali háromkor még mindig nem akar aludni, de anya keze már majd' leszakad a dajkálástól.

6. A baba sírásával jelzi, ha éhes, szomjas, fáradt, pelenkacserét igényel, fázik vagy melege van. Javítanám saját tapasztalat alapján: A baba sírásával jelzi ha éhes. Pont. Nincs tovább. Az én lányom egyedül akkor sír, amikor éhes. Esetleg nyöszörögni szokott, amikor unatkozik vagy szeretne kicsit a karomban lenni, illetve most már próbálgatja a hangját, olyan elbeszélget a legközelebbi játékkal, amit meglát. De semmiféle hangjelzéssel nem jár, ha nyakig ül a kakiban, esetleg igényelne még egy réteg ruhát vagy több fűtést, mert nem elég meleg számára a lakás. Ezekre figyelni kell. A pelenkákra különösen, ha nem akarjuk még átöltöztetni.

7. Az, hogy talpig rózsaszínbe öltözteted a lányodat, garantálja, hogy nem nézik fiúnak. Téves. Nagy téves. Nem kicsit sértett meg a férjem pár hete azzal, hogy kijelentette, a lányunk inkább fiús kinézetű. Nekem ugye anyai csőlátásom van, ezért szerintem gyönyörű a gyerekünk, van haja is (! - ez fontos), egyáltalán nem fiús (holott minden más baba az, nemtől függetlenül...). Talán mégis igazat kell adnom a férjemnek (bár ezt sose fogom elmondani neki). Mivel a lányos ruháink jelentős része rózsaszín, ezért gyarkan viszem talpig ebbe a színbe burkolva a gyereket sétálni, a mellesleg barna-rózsaszín babakocsiban. Szerintem egyértelmű a dolog. Ettől függetlenül az első kérdés, amit a járókelő feltesz ilyenkor: fiú? Az első pár alkalommal még nyugodtan javítottam ki a tévedőt. Ma már rá kell harapnom a nyelvemre, hogy ne mondjak csúnyát. Mit kellene még tennem, tegyek masnit a fejére, hogy beazonosítható legyen?

8. A pisibalesetek csak a fiús anyukák napjait keserítik meg. Célszerszám híján elképzelhetetlennek tartja a kezdő lányos anyuka, hogy a pelenkázásnál, esetleg fürdetés közben szembetalálja majd a gyereke egy adag vizelettel. Ez mondjuk így is van, erre képtelen a lánygyermek (néhány extrém esettől eltekintve). Viszont csodálatos módon rá tud érezni arra a gyermek, hogy mikor van 3 másodperc szünet két pelenka között, amikor is szabad a pálya, lehet folyatni mindenfelé, főleg a frissen leterített pelenkázólapra. Az első pár napban még idegeskedtem miatta. Azóta csak textilpelenkát rakok alá, az is elég ahhoz, hogy ne fázzon a feneke a hideg lapon, lepisilni meg éppen olyan jó, mint a szebb és nagyobb textil lapot. Ennél már csak az jobb érzés, amikor anyu pólóját sikerül eltalálni, amikor emeli át a csupasz fenekű kisembert a pelenkázóról a mérlegre fürdetés előtt.

9. Kakival nem lehet célbalövészetet gyakorolni. Ugyancsak az első hetek egyikén ért sokként az a felismerés, amikor hajnalban próbáltam átpelenkázni a gyereket, hogy nem csak a pisibalesetektől kell tartani. Történt ugyanis, hogy a gyermek ismét remekül találta el azt a pillanatot, amikor megemeltem a fenekét, és míg én alátettem a pelenkát, ő pont akkor ürített megfelelő szögben ahhoz, hogy még azelőtt beterítsen, hogy fel tudjam mérni a helyzet súlyosságát. Úgy meglepődtem, hogy csak bámultam rá bután egy pillanatig, majd elkezdtem nevetni. Kárpótlásul az engem ért sérelmekért kaptam egy igazi teli szájas fogatlan vigyort.

10. A pici babára a szép ruhát jóval indulás előtt is rá lehet adni, mert nem tudja összekoszolni. Nagyon. Téves. Bár még nem köp főzeléket a szemedbe, és a vizes homokozóban sem játszik búvárosdit, a pici baba is éppen olyan ügyesen tudja összekoszolni magát, mint nagyobb társai. Az enyém tegnap 3 váltás ruhát használt el. Szóval ha vinni kell valahová, és a legszebb kimenős cuccát akarod ráadni, azt csakis pont indulás előtt tedd, amikor már van rá esély, hogy nem jön vissza a kajából és megvolt a pisi-kaki, amik veszélyeztető tényezők.