A babarezidencia 

Alapvetően arra gondoltam, hogy elsőként a baba alvóhelyéről kellene szót ejteni, nekem legalábbis ez okozta a legtöbb fejtörést. És persze ehhez csapódnak még bútorok, ami önálló szoba esetében egy egész kis rezidenciát is kitehet. Ismételten hangsúlyozom, kezdő szülőtanonc vagyok én is, mindössze azt próbálom itt ismertetni, hogy milyen köröket lehet lefutni bababútor ügyében, ha valaki nincs tisztában konkrétan azzal, hogy mit is akar.

Szóval kezdjük az alapoknál: elsőként azt kell eldönteni, hogy a kis poronty hol fog aludni. A választási lehetőségek listája nem túl bő, lehet külön szoba, a szülőkkel közös szobában külön ágy, esetleg a szülőkkel/szülővel közös ágy. Ezzel kapcsolatban én egységes véleménnyel nem találkoztam, így azt gondolom, mindenkinek az a legmegfelelőbb, amit szíve sugall. No meg amit a lakása/háza megenged. A mi kis lakásunkban például adott egy macska is, akinek éppen úgy szeretnénk életteret biztosítani, ahogy azt az elmúlt években is megkapta, ezért gondolkodás nélkül amellett döntöttünk, hogy a baba a mi szobánkban fog aludni. Egyébként ha több szobánk lett volna, akkor is ennél a változatnál maradtunk volna, mert én nem merném egyedül hagyni a babát egy másik helyiségben, de hát különbözőek vagyunk. Az számunkra nem volt kérdés, hogy a baba a saját ágyában alszik majd és nem velünk. Egyrészt nem merném közöttünk hagyni (bár az okosok szerint a szülő tudat alatt is védi a csecsemőt, így automatikusan meghagyja neki a megfelelő helyet, én azért nem kísérletezgetnék ezzel), másrészt nem is szeretném, ha azt szokná meg, hogy a mi ágyunk az ő ágya is. Azért én úgy tervezem, hogy szülés után is össze akarok bújni a férjemmel, esetlegesen porontymentesen is. A babával alvásnak is két fajtája van egyébként, az egyik a már említett nem-kell-külön-ágy-együtt-alszik-a-család változat, vagy a számomra idegen, de létező baba-mama ágy. Ez egy olyan, félig rácsos ágy, félig heverő kinézetű hibrid, amin a baba és anyuka egymás mellett alhatnak. Nekem ezzel az egyetlen problémám, hogy szó se esik arról, hogy ilyenkor a papa hol húzza meg magát. Reményeim szerint nem a szomszéd szobában a kanapén. Ha de ízlések és pofonok.

Ha már külön babaágyat választunk, akkor sincs még vége a kálváriánknak. Ma Magyarországon, főleg a fővárosban kismillió helyen lehet ugyanannyi fajta-színű babaágyat kapni. Lehet szabványméret, lehet egyéni igényekre gyártott, lehet komplett bababútorszett... szóval a lehetőségek tárháza végtelen. De leginkább hely és pénztárcafüggő. Szintén okosak a babaágyra azt mondják, hogy ha valamit használtan akarunk venni, ezt érdemes. Nem csak az ára miatt, hanem mert nem sok gyártó foglalkozik azzal, hogy a babaágy összeállításánál a gyerek egészségére ártalmatlan szereket használjanak (én egészen konkrétan egy olyan gyártót találtam, akinél ez alapelv volt). Ha pedig új mellett döntünk, akkor érdemes nem az utolsó pillanatokra hagyni a bútorvásárlást, csakúgy, mint a festést, hogy legyen ideje kiszellőzni. Mi megvettük az új bútort, mert reményeink szerint fogja még több gyerek is használni, így nem akartunk használtat. Ez megvolt már egyébként május legvégén. Ha nincs segítség az összerakáshoz vagy pedig kevés a legózást élvező felnőtt a közelben, óvakodjatok a lapra szerelt változattól! Nem mondom, hogy nem élvezetes két napon keresztül babaágyat sakkozni a sok kis csavarral és egyéb kütyüvel, de utána még hetekig voltak imbuszkulcsos rémálmaim. És két férfi segített az összerakásban, mert bizonyos részeket csak úgy lehet megcsinálni, hogy közben 4-5 ponton alá is kell tartani. Most, hogy mindenkit megijesztettem, azt is elmondom, hogy ez a sima rácsos ágyra nem érvényesül, mi viszont olyat vettünk, ami kombiágy (rácsos ágy, abból kialakítható heverő és pelenkázószekrény együtt), amin van polcos ÉS fiókos rész is (miért is ne?) és még két ágyneműtartóval is meg van áldva. A tuti főnyeremény, ha szeretsz kirakósozni. Abban megállapodtunk a férjemmel, hogy szétszedni már nem fogjuk. Legfeljebb szétfűrészelni. *ördögi kacaj*

No de lépjünk vissza kicsit a kiságyak fajtáihoz. Szóval megállapodtunk abban, hogy hol lesz elhelyezve, ott mekkora helye van, mondjuk honnan fogjuk megrendelni, vannak-e biokívánságaink, váltogatjuk-e kornak megfelelően. És akkor jöjjön a választék.

Amikor még kicsi a baba, állítólag leginkább a kis helyeket preferálja. Ezt én személy szerint meg bírom érteni, végül is 9 hónapon át lubickolt, ficánkolt, majd szoroskodott egy maximalizálható területű helyen, ahonnan egyszer csak egy szűk résen keresztül kipréselték egy végtelen térbe, ahol hideg van és mindenki vele babrál. Stresszes lehet. Szóval igényli a szűkebb helyet és a lágy mozgást, amit megszokott anyun belül. Erre találták ki a bölcsőt és a szobakocsit/kerekes mózeskosarat. Igazából ezeket max. néhány hónapos korig lehet használni, de mindenféle szuper fajtája létezik, ami gurul, hintázik, stb. Mi szerencsés módon kaptunk egy ilyet (kerekes mózeskosár), amiben lehet a helyiségek között tologatni a babát és tényleg jó kis burkolt kuckónak tűnik. Remélem, hogy a lányom is így fogja gondolni. Ezt én nappali szállásnak gondoltam (mert paramami vagyok és éjszaka a légzésfigyelőn szeretném altatni az ágyában). 

Aztán ott vannak a rácsos ágyak. Ezek közül is van egyszerű rácsos ágy, átalakítható és kombi változat. Az egyszerű rácsos ágy értelemszerűen a rácsos ágy funkcióját tölti be és szerintem pofátlanul kicsi a terhelhetősége (én 15 kiló körüli számokkal találkoztam, ha valaki mást tud, javítson ki). Ez mondjuk tényleg olcsó újonnan is, csak hát azt a 15 kilót elég hamar eléri a gyerek, ráadásul csak a rácsos ágyas korszakban használható. Szóval heverővé nem alakítható. Utána más fekvőfelület után kell nézni (viszont eltehető, interneten eladható és összeszerelése lényegesen könnyebb, mint a kombiágyé, mert kevesebb kütyüt tartalmaz). Ennek továbbfejlesztett fajtája az átalakítható rácsos kiságy, ami szintén rendelkezik a rácsos ágy adta lehetőségekkel, de később átalakítható gyerekheverővé, ami pár évig még kiszolgálja az igényeket. Persze különböző árakon és terhelhetőséggel kapható. És én személy szerint ezeket szebbnek láttam, a sima rácsos ágy olyan ketrecszerű, nem tetszik. És végezetül a kombi kiságy. Ez a legdrágább a három közül, de kis helyre a legalkalmasabb szerintem. Lényege, hogy ugyanazt tudja, mint az átalakítható rácsos ágy, de az ágy egyik végén van egy keskenyebb pelenkázó szekrény is, ami jobb esetben később leszerelhető és önállóan komódként használható. Szintén mérhetetlen mennyiségű változata van, mi sikeresen kiválasztottuk azt a fajtát, amin minden van, ami pakolás tekintetében nagyon praktikus, de összeszerelni egy rémálom. Egyébként létezik már olyan bababútoros, aki nem csak legyártja egyéni igények szerint, de kiszállítja és össze is szereli. Mondjuk gondolom ki lehet találni, az a legdrágább változat. Viszont nagyon szép.:) Az ágyhoz ne felejtsünk el matracot venni! Van, ahol adnak hozzá, de nem mindenhol. Mi kaptunk a kiságyhoz egy megfelelő vastagságú kókuszmatracot, így nem volt gond. Egyébként is a kókuszmatracot javasolták nekem, vagy ha az nincs, akkor legalább 4 centi vastag, keményebb felületű matrac jó még helyette. A lényeg, hogy ne süppedjen bele a baba.

Ha már az ágyakon túl vagyunk, jöhetnek az egyéb bútorok. Itt megint csak megoszlanak a vélemények, hogy mi kell és mi nem. Olvastam olyanról, aki nem használt pelenkázószekrényt, mert simán megoldotta a kanapén. Vagy szimplán nem volt helye pelenkázóra,m így az kimaradt. Én azért annyira nem bízom magamban, hogy képes legyek pikk-pakk, bármilyen helyzetben babát pelenkázni vagy öltöztetni, így szükségesnek láttam a pelenkázó használatát. Érdemes az ágyhoz passzoló színűt, lehetőség szerint azonos bútorcsaládból származót választani, az az igazi. a védőnőm szerint mindenképpen legyen rajta fiók, szerintem megoldható anélkül is, bár abban egyetértek vele, hogy több polc vagy fiók álljon rendelkezésre, ahová a különféle cuccokat lehet pakolni. És mindig felül legyenek azok, amik gyakran kellenek, olyan elrendezésben, ahogy éppen kényelmesebb. És a tetején legyen mindkét oldalon és a fejrésznél egy magasított rész, ami megfogja a babát, amikor elkezd forgolódni és úgy dönt, hogy ő akkor most lefordul a pelenkázóról. Nem lenne jó vicc. A pelenkázó tetejére mehet a pelenkázólap, ami puha, így a vadócok se tudják betörni poénból a saját koponyájukat, miközben a pelenkázón fekszenek, és mivel a célba lövés pisivel a korai gyermekkor egyik legjobb játéka, érdemes vízhatlan borítású mellett letenni a voksot. Pelenkázólapról jut eszembe, van ennek egy keményebb fajtája is, amit rá lehet tenni a gyerekágy tetejére, így megoldható könnyedén a pelenkázás pelenkázószekrény nélkül is. A baja csak annyi, hogy kisebb és kevésbé terhelhető, mint a szekrény testvére. 

A babának egyébként rengeteg cucca van, ahogy azt már írtam, ezért ha nincs már a lakásban/házban megfelelő pakolófelület a ruháknak és társainak, erre is be kell szerezni valamit. Ez lehet egyszerű szekrény (a babacuccok mindig drágák!), vagy a bababútor többi részével azonos bútorcsaládból származó, lehet külön méretre, témára szabott is. Manapság egyre több helyen látni nem hagyományos témára kialakított babaszobát, ezek között én bevallom, láttam nagyon jókat is. Valahogy ha jó az egység és a színvilág, nagyon tuti kis szobát lehet rittyenteni a gyerkőcnek. És úgy veszem észre, nem akkora divat a kizárólag rózsaszín-kék gondolkodásmód, ami szerintem így van jól. Viszont a lágy pasztellszínű falak, rajta színes, hozzáillő falmatricákkal és hasonló pasztellszínekből álló bababútorral... hm, gyönyörű! 

A festés szerintem egyébként fontos része a babavárásnak. Fertőtlenít és segíti a gyerekáldásra való felkészülést. Létezik bababarát festék, ennek felhasználásával nem párolog ki a falból a baba egészségére káros anyag, viszont árban lehetnek elég nagy eltérések a sima festékétől. Mi mondjuk elég hamar kifestettünk (=én dirigáltam, a férjem kifestett), így nem tartottuk szükségesnek a külön festéket, így is bőven volt ideje kiszellőzni a falnak. Színben én se gondoltam semmi kirívót, egy egyszerű vanília mellett döntöttünk (vagy ha a férjemet kérdeznétek, sárga - mint ahogy a másik 8 szín is, ami még szóba jött:)), ehhez én falmatricát szerettem volna, de nem kaptunk megfelelőt, így végül pici fából készült állat- és virágmintákat vettem, amit éppen úgy fel lehet ragacsolni a falra. Nagyon büszkék vagyunk a végeredményre, de sajnos a pakolással még hadilábon állunk, valamint a baldachin csak a legvégén kerül majd fel, ezért képet most még nem fogtok kapni.