Bizony ám! Már itt vagyunk a 16. héten. Sok minden történt a legutóbbi helyzetjelentésem óta, nem is tudom, mivel kezdjem.

Mondjuk lássuk először pocakot (Activia reklám ide vagy oda, ez már rajta marad... köszönöm, drágám!). Pocak ismételten nőtt egy jelentőset, ezért mostanra elég nyilvánvaló a külső szemlélő számára is, hogy terhes vagyok. Főleg, ha észre akarja venni (a többség nem akarja). Én minden esetre továbbra is fantasztikusan érzem magam és sokat simogatom a hasamat, mert olyan jó.:) És igen, szeretem tudatni az érdektelen pesti lakossággal az állapotomat. Persze most még könnyen vagyok, pocak semmiben sem akadályoz és a gyermekem súlya se nyomja a gerincemet. Ezért ezt most kihasználom.

Bogyó köszöni szépen, jól van, már ügyesen be tudom fogni a szívhangfigyelővel, ha megfelelő helyre teszem. Ha nem, akkor matathatok vagy 15 percig, mire sikerül. Általánosságban elmondható, hogy a gyermek ugyanolyan antiszoc, mint az apja, mert hiába én próbálom bemérni, így is fénysebességgel menekül a műszer elől. Meg kb. minden elől, ami a hasam közelébe ér. Kivéve a farmernadrágomat, mert ha a farmer anyagot véletlenül feljebb húzom és kicsit kényelmetlen számára, rögtön csenget, hogy "Hahó! Ezt nagyon nem szeretem! Mozdulj már!". Bárcsak hasonló reakciót tudnánk kicsalni belőle az ultrahangon is... Lehet, hogy felveszem aznap a farmert...

Kezdem kitapasztalni azt is, hogy mikor lehet számítani Bogyó jelzéseire. Például ebéd előtt rendszeresen kopogtat és gyakori este is, mikor ledőlök kicsit pihenni. Valamikor olyan, mintha simogatna belülről, ami majdnem csikis, máskor meg azt az enyhe böködést érzem, amiről már írtam. 

És hogy velem mi történt? Hú, sok minden. Haladjunk szépen sorjában. Először is találtam két boltot, ahol kaptam olcsón, jó minőségben, az extra nagy hátsómra is jó terhesgöncöket. 2-2 felsőt és nadrágot, összesen 10000-ért. Szerintem jó vásár volt. Minden esetre reményeim szerint jobb, mint az az akciósan is 6000 forintos terhesnacit, ami 2 hónap alatt tropa lett, pedig alig hordtam. Ennél még a kínais vacak farmereim is tovább szokták bírni... Jut eszembe, kínais farmer. Ma merő kíváncsiságból felvettem a terhesség előtti farmeremet, hogy jó-e még rám. Az akkor hasban kicsit nagy volt, mostanra sikerült belenőni, bár Bogyó rögtön jelezte, hogy rossz ötlet volt, azonnal váltsak leggingsre. Viszont mindenhol máshol jó, szerencsére. Megnyugodtam, a hasam ugyan nőtt, de a hátsóm nem.:)

Történt sajnos rossz dolog is velünk, ami miatt rengeteget idegeskedtem. A férjemet csúnyán megverték a hétvégén, így a szombat éjjelt kórházakban töltöttük vele.Most el tudom végre mondani, hogy rendbe fog jönni és úgy néz ki, maradandó sérülést nem szenvedett, de eleinte nem volt biztos a dolog. Úgyhogy két napra átmentem ápolónőbe, mert hát a férfiak imádják, amikor eljátszhatják a 4 éves óvodást, a nők meg pár napig szokták hagyni. Én csak hétfő estig, addigra lett elege a terhes hormonjaimnak a játszadozásból.

Én is takarékra lettem kapcsolva, a pajzsmirigyem miatt veszélyeztetett terhes vagyok, óvatosabbnak kell lennem. Egyébként is érzem, hogy nem tudom úgy pattogni, mint korábban, mert nagyon hamar elkezdek görcsölni. Ez a hét egyébként is erről szólt, először az idegességtől görcsöltem, aztán nem tudom, mitől, de rengeteget kellett feküdnöm emiatt. Reményeim szerint lassan elmúlik ez az időszak. Az orvoshoz azért elmentem, hogy megnyugtasson, a babával minden rendben, szerencsére így is van.

Így a végén tőlem szokatlan búskomorsággal búcsúznék a következő híradásig, reményeim szerint az nem ekkora kihagyással fog érkezni.