Bölcsőde 1.

 2016.09.08. 20:22

Mivel nálunk most vált aktuálissá a kérdés, gondoltam, csinálok egy többrészes sorozatot a bölcsődékről, kezdve a jelentkezéssel. 

Szóval mikor elérkezik a munkába állás időpontja... Oké, ezt kezdjük újra. Mikor a pároddal gyerekvállalásra adjátok a fejeteket... Túlzónak tűnhet, de sajnos igaz. Hacsak nem egy kis lélekszámú településen éltek, ahol úgy fogdossák össze a bölcsődés korú ifjakat, hogy ne zárjon be az intézmény, nagyon kevés az esélyetek arra, hogy rögtön bölcsődei férőhelyhez jussatok. Sajnos elég kevés a bölcsőde, annál több a férőhelyekre igényt tartók száma. Felénk már egészen kicsiket is beadnak, 2 éves kor felett pedig még égetőbbé válik a probléma. Akkor ugye lejár a GYED (már aki jogosult rá), aztán marad a huszonezres GYES, ami kb. a gyerek ellátásra elég vagy éppen arra sem, az átlag magyar pedig nem rendelkezik olyan fizetéssel, hogy röhögve ellegyen a család egy fizetésből, amíg felveszik a gyereket az óvodába.

Szóval marad a bölcsőde. A szerencsések ugye besétálnak a legközelebbibe, kérnek és kapnak is rögtön helyet. Tesóm például így járt, hirtelen jött a bölcsikezdés, de szerencséjükre pont akadt hely a gyerkőcének. Máshol várólista van, azaz bejelentkezel x idővel korábban és ahogy sorra kerülsz, mehet a gyerek bölcsibe. Itt nem árt már terhesség alatt gondolni erre, néhol tényleg több évig kell várni, hogy férőhelyhez jusson a család. 

Nálunk központi rendszer van érvényben, azaz évente egyszer van felvételi, mindenkinek ugyanakkor, egyébként várólista van, ami vagy bejön, vagy nem (inkább utóbbi). Bár elég sok a bölcsőde a kerületben, még mindig borzasztó kevés a férőhely ennyi gyerekre. Mi magabiztosan végigjártuk az utat: nyílt nap, jelentkezés, majd hetekig ültünk a fenekünkön, várva az eredményre. Biztosra mentünk, minden környező bölcsődébe jelentkeztünk. Nem kerülhet porszem a gépezetbe, ugye? Végül is nem vagyunk milliomosok, én közalkalmazott is vagyok, lehet tudni, mennyi az annyi. Szóval nem keressük magunkat halálra, ezért biztos voltam benne, hogy három bölcsődéből egy csak bejön.

Nem így lett.

Elutasítottak minket mindháromból, de megtisztelve érezhettük magunkat, mert találtak nekünk egy másik helyet - a kerület túlsó végén. Nagy sóhaj után számolgatni kezdtünk. Ha be akarok érni dolgozni, reggel 5-kor kelek, kiugrasztom a gyereket az ágyból, félkómásan összekészítem, több, mint egy órát utaztatom, fél 7-kor legkésőbb leadom, majd rohanok dolgozni (újabb 1-1,5 óra). Hazafelé ugyanez, ha az apja nem tud előbb eljönni, azaz jó eséllyel zárásra se érek oda, amiért persze nincsenek oda, érthető okokból. Őszintén szólva én se. 2 éves lesz a gyerek, nem szeretném, ha napi 12-13 órát lenne úton, ez kínzás. 

Újabb sóhaj, hely visszamond. Majd valami lesz, gondoltuk. Beadtam a fellebbezést, megírtam minden nyűgömet, hátha meghatja a tisztelt bíróságot. Közben körbenéztünk a környéken, milyen egyéb lehetőségünk van. A munkahely szerint illetékes bölcsik szintén ki voltak lőve, ekkor már június vége volt, esélyünk se volt szeptemberi kezdéssel állami helyre. Szóval maradt a magán. A környéken kettő is van, mindkettő szuper állítólag, van minden, ami egy ennyi idős gyereknek nem kell, angol, néptánc, stb., mindenki kedves, jó a kaja, mindez potom 70000 forintért. Újra nagyot nyeltünk. Szép és jó, de hacsak nem keres valaki annyit, hogy mellényzsebből kipengeti ezt az összeget (mi nem), akkor azért eléggé érzékenyen érinti a családi kasszát. Másik hátulütője, hogy fél 8-8-kor nyitnak, ami a mi munkarendünk mellett nagyon nem megfelelő, hacsak nem találják fel sürgősen a teleportot. 

Szerencsére mielőtt eldőlt volna, hogy a férjem vagy én álljak prostituáltnak egy kis mellékesért, megjött a fellebbezésre a válasz. Sikerült. Ugyan csak a legtávolabbi helyre a három közül, de bent van a lányunk. És itt más nem is számít. Anyagiakról később, fizetni itt is kell, legalábbis nekünk, de azért jóval szolidabb összeget, mint magánban. Ráadásul időben nyitnak, így beérek dolgozni, és a munkahelyhez is közelebb van, odaérünk a gyerekért. 

Sajnos sokan vannak, akik nem ilyen szerencsések. A jelentkezésnél sok tényezőt nem is vesznek figyelembe, például hogy mennyiből gazdálkodik a család, mikor jár le a GYED, kinek van veszélyben a munkahelye, szóval hogy kinek lenne égetőbb szüksége a férőhelyre. Ellenben plusz pontot ér a testvér, különösen, ha abba a bölcsődébe járt ő is, valamint ha csak egy név szerepel a jelentkezési lapon, jelezve ezzel hogy nagyon szeretnék azt az intézményt. Ez utóbbit én se tudom hová tenni, főleg mivel teljesen más hangzott el a nyílt napon. A lényeg, hogy ez se jobb rendszer, mint a többi. A várólistánál legalább tisztán látszik, ki mikor kerül sorra. Itt pedig olyan érzése támadhat az elutasított szülőknek, hogy találomra választottak ki x jelentkezési lapot, azok a gyerekek bekerültek, a többi nem. Legalábbis ha hozzáadjuk a játszótéri beszámolókat, tényleg semmi értelme nem lesz az állítólagos pontrendszernek.

Nem panaszkodni akarok. Mi végül is jól jártunk ezzel a hellyel. Nemrég kezdett a lányom, eddig abszolút pozitív a véleményünk. Talán jobb is volt így... 

Foly. köv. hamarosan

A bejegyzés trackback címe:

https://bogyonaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr3011689177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.