37 hét...

 2014.09.06. 13:21

...telt el, azaz még 3 van vissza a papírforma szerinti szülésig. Azaz az elmúlt két hónapban totál felesleges volt stresszelni szegény kicsi koraszülött babám miatt. Mert hogy nem lesz az. Sőt, köszöni szépen, egyelőre remekül elvan odabent. Persze rendszeresen ijesztget minket kisebb-nagyobb akciójelenetekkel, de ezek egyike se volt még valós. Ott van például az a szorító fájdalom a medencében, amitől járni se tudok, ha éppen olyan nap van. Egy hétig volt ilyen fájdalmam, aztán tessék, elmúlt egy pillanat alatt. Aztán visszajött ugyan, de csak fél napra, aztán megint elmúlt. A frontok kikészítenek, olyankor hozom az egész estés jóslófájásokat, gyakorlatilag óramű pontossággal 15-10-8 percenként, aztán mire eljutnánk az 5 perchez, elmúlik az is hirtelen. Szóval érdekes lesz az igazit elkapni, mikor oda jutunk. Lehet, hogy jobb lenne, ha elfolyna a magzatvíz. Bár akkor meg takarítani kell... Minden esetre elővigyázatosságból a hosszabbítókat eltávolítottam a földről azokon a részeken, ahol szoktam mászkálni, nehogy lesokkoljam saját magamat és a babát egy véletlen baleset folytán.

Sűrű a programunk most már, hetente kétszer is kell menni valakihez, ebből ugye a nőgyógyász a fix, de mindig adódik hozzá egy védőnő, ultrahang vagy egyéb. De legalább nem unatkozom. Szükség is van erre a figyelemelterelésre, mert ha nincs, akkor pakolok. És ha pakolok, akkor meneküljön mindenki, amerre lát. A babaruhás szekrényt pl. már azt se tudom, hányszor pakoltam át. Mert ez így nem jó. Meg úgy se jó. A harmadik változat már tetszik, de csak 2 napig, aztán kezdem az egészet elölről. Nem könnyíti meg a dolgomat az sem, hogy rengeteg, értsd RENGETEG babaruhánk van. Szerintem több cucca van Bogyónak, mint nekem, ami hihetetlen. Remélem, hogy nem lesz nagy baba és mindent legalább egyszer rá tudok adni.:) Egyébként nincs biztonságban a kórházi motyó és a hazahozós szatyor sem. A kórházi cuccokat a héten véglegesítettem, ha eszemnél leszek, akkor már nem nyúlok hozzá indulás előtt. Sikerült ugyan legutóbb becipzározni, de nincs rá semmi garancia, hogy legközelebb is sikerülne, annyira tele van. És megint csak hihetetlen: a cuccok fele a gyereké. Aki ugyebár születésekor kb. akkora lesz, mint egy kiló kenyér. A hazahozós motyó megint csak neki lett összekészítve, én bízom benne, hogy nekem össze tud vakarni a férjem egy nadrágot meg egy felsőt, amiben megtesszük a kórháztól a házig azt a kemény 3-5 perces utat. A gyerekruhát már nem hagynám rá, azzal még csak most ismerkedik, hagyok neki egy kis időt. Meg egyébként is, a gyereket kemény 5 percig utaztatjuk majd hazafelé, nem lehet akármiben. Még mit nem. Azt már nem tudtam én se, hogy miben legyen ténylegesen, de anyukám megoldotta a problémát. Valahonnan nagyon leleményesen rendelt a babának két szerelést, az egyik kétrészes, cuki mintás, amire ráhímezték a nevét is, a másik pedig egy rugdalózó szintén szép hímzett mintával és Megérkeztem! felirattal. Rögtön meg is oldotta a gondot, mert így lehet divatbemutatósat játszani mindjárt első nap, hazahozzuk az egyik ruhában, a másikat meg akkor adom rá, amikor ideér a gyerekorvos és a védőnő. És közben igyekszem megbeszélni vele, hogy minél több ruhát koszoljon össze egy nap, hogy lehetőleg minél előbb mindent felpróbálhasson. 

Sokat gondolok már arra az időszakra, amikor itthon leszünk. A szülésre és a kórházra annál kevesebbet, az majd egy olyan időszak lesz, amin át kell esni, amihez senkinek nincs kedve, de ez van. A kórház egyébként szép, pár éve újították fel, van minden, ami a vajúdáshoz és a szüléshez jól jöhet, és a személyzetet is mindenki dicséri. Szóval azért csak nem lesz olyan vészes az a 4 nap. Főleg mivel a babám mellettem lehet mindig és nem hiszem, hogy egy ilyen látványt meg lehet unni ennyi idő alatt. Reménykedem abban, hogy jó alvó lesz. Sokat olvasgatok, állítólag a méhen belüli alvási szokásait folytatja idekint is. Én ezzel teljesen ki lennék békülve, mert nagyon jó alvó a gyerek, nappal van ébren, amikor én is, éjjel pedig nyugton van. Ha nem lennék beteg, simán tudnék aludni tőle. 

Sajnos az utóbbi egy hét elég szerencsétlenül jött ki, a vérvételen a laborban sikeresen összekrákogott néhány páciens, amiből másnapra egy vírusfertőzés nőtte ki magát. Nagyon hasonlított az egész egyébként arra, amikor még a legelején voltam beteg, a pozitív teszt idején. Akkor is így kezdtük: láz, ami másnapra lement, aztán torokgyulladás, aztán "dátha". Valami ilyesmi volt a mostani is, eltekintve attól, hogy most még kevesebb gyógyszert szedhettem, azaz gyakorlatilag semmit. Azt hittem, az első trimeszter a legveszélyesebb ebből a szempontból a baba fejlődése miatt, de aztán láttam, hogy most még annyit se lehet szedni, mint akkor. Szóval maradtak a jól bevált házi praktikák meg a vitaminok, amik használnak ugyan, de hihetetlen lassúsággal. Múlt péntek óta ma jutottam el odáig, hogy már érzem, hogy én még valaha gyógyult ember leszek és nem fogok életem végéig orrdugulástól és köhögéstől szenvedni, hogy fogok egyszerre többet is aludni, mint fél órát. Nem tudom, minek köszönhető a gyógyulás, nagy eséllyel a szervezetem kapta végre össze magát, de az is lehet, hogy a sok természetes gyógymód végül együtt csak hatott valamit (mert külön-külön semmi értelmük...), vagy hogy a harmadik homeopátiás szer, amit kipróbáltam, működött is. Mindegy is, a lényeg, hogy reményeim szerint pár napon belül végre újra jól leszek és mire szülni kell, kicsattanok az egészségtől.

A bejegyzés trackback címe:

https://bogyonaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr916674869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.