A kényszerpihenő

 2014.07.18. 20:30

Tudom, hogy a farönk incidens óta nem jelentkeztem, de egyrészt annyi minden történt velem, másrészt vártam, mit mondanak a héten a vizsgálatokon, hogy be tudjak számolni Bogyóról. Szóval, drágáim, ez történt azóta:

Kezdésnek múlt héten még szabadságon voltam, szerintem éreztem a végzetem, azért vettem ki most. Na meg azért, mert programokat terveztem a hétre. Kezdésnek hogy megnézem a családomat, mivel már jó ideje nem találkoztunk. Sajnos a nyár ilyen, ők nem jönnek, ezért én megyek hozzájuk. Az csak a visszafelé úton tudatosult bennem, ahogy a 30 fokban zakatoltunk a túltömött vonaton vissza a fővárosba, hogy ezt már nem igazán tudom megtenni a baba születéséig, mert baromi megterhelő. De hát ugye, a terhesség ezzel nyár. Előbb-utóbb a kicsi bogyóból dinnye lesz, de fel a fejjel, dokim szavaival élve előbb-utóbb ki is lakoltatjuk a gyerkőcöt. Szóval leutaztam kicsit családlátogatni, jól esett. Jó nagy családunk van, ahol mindig történik valami, legutóbbi odalátogatásom óta konkrétan bővült a család egy unokaöcsivel, aki méreteivel új rekorder lett a született gyerekek között (remélem, hogy mi ezt a rekordot nem fogjuk megdönteni...). A "nagy súlyú újszülött", papírjai szerint, vagy ahogy én szeretem hívni, piciöcsi, igazi nevét meg nem teszem közzé, extracuki pici baba, bár szerintem anyja sokszor máshogy véli, amikor végigüvölti az éjszakát. De amikor nem üvölt, akkor tényleg édes. Főleg, amikor alszik.:D

Innen áthajóztunk a túlpartra egy konferenciára (igen, azon szerencsések közé tartozom, akiknek a szülei a Balatonnál laknak - és azon szerencsétlenek közé, akik kifogták a múlt heti rossz időt). Én még fitten és frissen, anno has nélkül beütemeztem magamnak egy előadást is a nevezett konferenciára, hiszen alig a 30. hét mezsgyéjén az ember lánya még mindent bír - hát hogyne. Mondjuk alapból nem túl kellemes részt venni egy borvidéken rendezett konferencián terhesen, mert az olyan programok, mint pl. borkóstoló, vagy esti fröccsözés a rég nem látott volt évfolyamtársakkal csak álom marad. Ami helyette van, az sok ásványvíz és a jó levegőnek köszönhetően mérhetetlen fáradtság. No meg lábdagadás, amikor kijön a jó idő. Viszont úgy aludtam éjszakánként, mint Csipkerózsika. Ettől függetlenül úgy értem haza, mint akit agyonvertek háromszor, és vasárnap kedvéért már este fél 8-kor aludtam. Azért kíváncsi vagyok, hogy mennyi lesz a napi alvóidőm a 40. hét környékén. Most tartok úgy 14 óránál, amikor van rá lehetőségem. Az utolsó két hétben vajon végigalszom az egész napot?

No de nyaralás letelvén, még hétfőre vettem ki szabit, hogy lássam a pici lányomat ultrahangon és aztán ne kelljen rohanni dolgozni. Ezúttal vittem a leendő apát is, mármint be, mert eddig kint ücsörgött, amíg végeztem. És őszintén? Érdemes volt. Képet ugyan nem kaptunk, mert elfogyott a film, pedig a hölgy akart adni, de megnézte a csöppünket rendesen, és mivel pont úgy fordult, hogy az arca is látható volt (mindössze egy fél mancs nyúlt bele), ezért még 4D-n is megtekinthettük, ami nagyon kedves volt tőle, hiszen ez véleményem szerint nem tartozik bele alapvetően a vizsgálatba. Legutóbb 16 hetesen láttuk a leányzót 4D-n, nem is terveztük többször, hiszen úgyis hamarosan itt lesz, láthatjuk eleget. De ez most nagyon jó volt. Nem azért, mert minden anyuka ezt mondja a gyerekéről, de tényleg szép a babánk arca. Olyan kis formás, jól keveredtek a gének.:) Alig várom, hogy élőben is láthassam.

Amiről eszembe jut... ugye ennek a vizsgálatnak volt értelme is, nem csak az, hogy vigyorogjak, mint a tejbetök a gyerek láttán. Nos, élénken mozgó magzatunkról kiderült, hogy be van fordulva (amit én úgy 3 hete tudok róla), de a feje is nagyon lent van már, ami belém vágta az ideget. A méhlepényünk még elmegy, a baba kapja a muníciót rajta keresztül, mert abszolút korának megfelelő méretekkel rendelkezik, de azért vannak, akiknek nem öregedett el ennyire. Az enyém a jó pesti levegőnek köszönhető, főleg annak, hogy a város egyik legforgalmasabb helyén dolgozom napi 9 órában, nyitott ablakoknál, amin áramlik be a sok szennyanyag. Őszintén szólva ebbe bele se gondoltam eddig. Se abba, hogy nem elég, hogy a zöldben lakunk, mivel csak aludni jártam haza. Milyen jó, hogy létezik az ultrahang! 

Szóval a csütörtöki orvoslátogatásig görcsben volt a gyomrom. Felhívni nem akartam, bemenni se korábban, mert az ultrahangos hölgy azt mondta, nem kell pánikolni, csak hát könnyű azt mondani. Amikor az ember hónapok óta együtt él egy másik lénnyel, aki esténként lerúgja a hasáról a gyümölcsős tálat, aki napközben lágyan kinyomkodja a fenekét munka közben, hogy ezzel szórakoztassa a munkatársakat, aki van olyan irtó jó fej, hogy majdnem minden éjszaka hagy aludni, és aki egyébként is a világ legtündéribb gyereke (és innen most kivágtam egy további 20 oldalas ömlengést a születendő porontyomról), azt óvja mindentől, amitől csak lehet. Többek között még csak véletlenül sem akarja inkubátorban látni, hónapokig kórházban maradni vele. Ilyenkor arra vágyunk, hogy egy egészséges picur születik, aki pár nap múlva hazajön velünk és a következő 18 évben megkeseríti az életünket. Mert ez a dolga. 

Na de kanyarodjunk vissza az eredeti gondolatmenethez. Csütörtökön reggel nyitáskor az SZTK-ban voltam, ott toporogtam a bejelentkező ablaknál fél 8-ig, amikorra az időpontom is volt. Onnan felnyargaltam a dokihoz, aki hamarosan meg is érkezett. Megnyugtatott, hogy azért nem fog rögtön kipottyanni a gyerek, az nem megy ilyen egyszerűen, de tény, hogy vissza kell fognom a tempóból, mert nem is lusta a kölyök, ha így folytatjuk, még lehet korababa. Így lettem elutalva kényszerpihenőre, ami rajtam kívül mindenki szerint időszerű volt már. Én azért még dolgoztam volna tovább pár hétig-hónapig-évig a gyerek születése előtt. Bevallom, én azon ritka fajtába tartozom, amelyik szereti a munkáját. Így nagyon nehéz abbahagyni. Végül kompromisszumot kötöttem magammal: az irodai részét befejeztem a héten, ami pakolással meg nem terheseknek való feladatokkal járt, viszont maradt még mit elintézni a gépen, amit szép lassan majd itthonról megírok a baba születéséig, így nem érzem magam annyira haszontalannak. Végül is laptopról az ágyból is tudok dolgozni. És a doki szerint többet kell feküdnöm, szóval ez lesz a megoldás, tetszik vagy sem.

A bejegyzés trackback címe:

https://bogyonaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr606522303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.