Viszlát, második harmad...

 2014.06.27. 18:26

...és üdv néked, harmadik! Bizony ám, elérkeztünk az utolsó három hónaphoz. Kicsit olyan ez, mint egy hegyi futóverseny, amikor érzed, hogy már fáradsz és még mindig sok van vissza, de egyre közelebb jutsz a célhoz, ahol a nyeremény vár rád. A terhesség is valami ilyesmi. 3 hónapig szitkozódsz reggelente a vécé felett görnyedve, napjában tucatszor küldöd el sarjad apját a francba, amiért ezt tette veled, de azért amikor meglátod a kis rügyező krumplit a monitoron, ami egyszer a nem is olyan távoli jövőben a gyereked lesz, rögtön elbőgöd magad és elfelejted az egészet. 

Aztán végigmész újabb három hónapon, immáron jobb esetben már kimarad reggelente a vécékagyló hosszas bámulása és egyéb borzasztó tüneteket se produkálsz. Viszont szép a körmöd, dús a hajad, gömbölyödik a pocakod, ami még semmiben sem hátráltat, és úgy egyébként is szép az élet. Mi ezt megfejeltük néhány ufós képpel a porontyról, melyek közül egy jelenleg a háttérképem a laptopon, a többi pedig CD-mellékletként és kinyomtatva is állandó társam, hogy bármikor előkaphassam és mutogathassam, hogy ez az ÉN lányom. Jesszus, mit fogok művelni, mikor megszületik... 

Túl vagyunk x+1 vizsgálaton, több vér folyt, mint egy rendes vámpíros filmben, és megtanultam félálomban 0,5 centi átmérőjű műanyag csőbe pisilni. Terhelték a cukromat, mérték a vérnyomásomat (Ki hitte volna, hogy 90/60 alatt is van élet?), a súlyomat (Megjegyezném, hogy ennek a tortúrának nem szabadna alávetni a kismamákat, legalábbis nem havonta kétszer. Annyira nem fair, hogy előtte napokig görcsöl az ember, hogy te jó ég, mit fognak mondani. És én még nem híztam sokat és szuperkedves az orvosom...). Bogyót is milliószor vizsgálták, eleinte ultrahangon, ami elől legjobb tudása szerint menekült, majd mikorra ezzel sikerült megbarátkoznia, áttértek a szívhangfigyelőre. A kis cselesek. Az én drága kislányom első ijedtében azt se tudta, mit tegyen a betolakodó ellen, laposkúszásban vándorolt a hasam egyik feléből a másikba, végül jól megrugdosta a tántoríthatatlan benyomódott izét. Próbáltam erről a jó szokásáról leszoktatni, de mind hiába. Igazából kezdem azt hinni, hogy ő se rajong  a védőnőért, ezért a hiszti. Mondjuk nem csodálom, én se voltam oda érte, miután közölte, hogy milyen édes a kisFIAM. Ha nem kérdezett volna rá előtte vagy 3-szor a nemére...

És végül itt vagyunk, kinyitjuk a harmadik trimeszter kapuját és besétálunk rajta. Most kezdődik a nehézségek korszaka, a futós példával élve elérkeztünk a pálya utolsó meredek és sziklás szakaszához. A hasam szépen kerekedik, most már tényleg a vak is látja bő felsőben is, hogy van ott valaki és kolléganőm szavaival élve nem csak a töltött káposzta rakódott le. Bogyó szép és okos, mint mindig, rengeteget mozog, amit imádok. Könnyű dolgom van, elkényeztet a gyerek. Napközben van ébren, egész pontosan a munkaidőm és az utazás ideje alatt, plusz esténként kicsit, hogy apja is csodálhassa. Rengeteget forog, nyújtózik, és úgy rúg, mint egy focista. Amikor pedig eljön az éjszaka, akkor néma csendben van. Jót mosolyogtam valamelyik reggel, mikor éppen csak ébredeztem és éreztem egy aprócska mozgást az oldalamon. Bogyó tényleg nyugton van, amíg én pihenek, ezt nagyra értékelem. Jó gyerek.:)

Én kezdek belassulni, úgy az élet minden területén. Persze elvégzem a dolgom, ahogy eddig is, de lassabban készülök el és érek be a munkába, valamint kezdek ellustulni, már nem esnek jól a nagy séták. Kicsit frusztrál a dolog, mert mindig nagyon aktív voltam, munka mellé pluszmunkát is vállaltam, de most meg kell elégednem a hagyományos felállással. Persze ott a tudományos munkám is, amit nem hanyagolhatok el, így kicsit kerekebb  napom.Gyűlnek a babacuccok is szépen, minden vackot megvettem a lánynak, ami megtetszett, úgyhogy van mit nézegetnem esténként.

Végignéztem néhány szülésfelkészítő videót is a neten, hogy tudjam, mire számítsak. Ezeket csak terheseknek ajánlom, terhesség előtt állóknak semmiképp, mert néhány kép alapján esetleg az a benyomása támad az embernek, hogy sohanapján akar egy ekkora gyereket egy ekkorára tágult lyukon keresztül kinyomni. Találtam szórakoztatóbb időtöltési lehetőséget is, mégpedig a gyümölcsszezon kapcsán. Szabad, nem szabad, imádok este felszeletelt gyümölcsöket enni, miközben a tányér a hasamon pihen, alatta pedig Bogyó tornázik ezerrel. Aki még nem próbálta, és éppen terhes, annak ajánlom. Kicsit lejjebb kell ereszkedni a kanapén, úgy szépen dudorodik a pocak. Ráteszed a tányért, eszegetsz, ahogy jól esik, míg egyszer csak arra leszel figyelmes, hogy a tányér hullámzik a hasadon. Esetleg megugrik az egyik oldala, ha jól céloz a gyerek. Minden esetre nagyon szórakoztató. (És senki ne mondja el a férjemnek, hogy ezt minden este eljátszom a gyerekkel, amikor ő nincs itthon.)

A bejegyzés trackback címe:

https://bogyonaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr616434307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.